2018. október 7., vasárnap

Transzvesztiták a gyülekezetben?

Egy nap, egy lelkipásztor kamasz lánya így szólt az édesapjához:
"- Apa, annyira szívet tépő volt a tegnap este! Beszéltem egy transzvesztitával Jézusról, és nagyon figyelt is rám, de mikor már úgy éreztem, jutunk valamire, odagördült egy limuzin, kinyílt a hátsó ajtó, egy kéz odaintett, és ő már ott sem volt.
- Bocsi Susan, most már dolgoznom kell. - vetette oda. De mégsem volt az egész hiábavaló! Egyik vasárnap délután, kb. fél órával a délutáni istentisztelet előtt Terry bekopogott az irodám ajtaján.
- Cymbala pásztor, ma eljött huszonhét srác a „sóbányákból”, nem fantasztikus?

 - Ez hogyan történt?- kérdeztem.
Összeszedtünk pár egyterűt, és elhoztuk őket. Sokan közülük most vannak életükben először gyülekezetben.
Később megtudtam, hogy egyikük behozott egy macsétát az esőkabátja alatt, ha esetleg úgy alakulna, hogy használni kell. A gyülekezet természetesnek találta a jelenlétüket, annak ellenére, hogy nem mindannyian néztek ki normális amerikaiaknak, és az illatuk sem volt kellemes. Az istentisztelet végén néhányan átadták az életüket az Úrnak. Mások pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy a gyülekezeti tagok mosolyogva kezet ráznak velük. Ahogyan a sorok között mentem kifelé, beleütköztem egy vonzó, fekete ruhás nőbe. Szőke, vállig érő haja volt, szépen kifestett körmei, fekete harisnyája és magas sarkú cipője.

- Elnézést kérek, hölgyem! - mondtam. Megfordult, és egy mély, erős spanyol akcentussal rendelkező hang válaszolt: -Semmi baj, haver.
A szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Ez a nő nem is nő volt! De nem is úgy nézett ki, mint egy lecsúszott transzvesztita. Karcsú, dekoratív, kifejezetten szép „nő” volt, aki hormonkezeléssel eltüntette a szőrzetét is. Közelebbről nézve csak a kiugró ádámcsutkája árulta el, hogy férfi.
Lassan közelebb araszoltam a feleségemhez:
- Carol, ezt nem fogod elhinni, -súgtam oda neki - az az ember ott egy férfi.
- Ne hülyéskedj már! - válaszolta.
- Nem viccelek, tényleg férfi, hidd el!

Ricardonak hívták, de az utcai neve „Sarah” volt. Terry később elmondta:
- Ő a legnagyobb gazember közöttük. Ő vezette be az összes fiatal fiút a krekkbe és a prostitúcióba. Ricardo legalább tíz éve űzte ezt a foglalkozást, és már kezdtek rajta mutatkozni a kiégés jelei. Képzeljük el, milyen lehet egész éjszaka „dolgozni”, hogy összeszedjen 400-500 dollárt, ami rögtön el is megy kokainra. Majd behúzódni egy híd alá aludni, és másnap reggel szemetesekben keresni a reggelit. Aztán következő éjszaka, sötétedés után kezdeni elölről az egészet.

Ahogy ott ült az összejöveteleken, Ricardo lassan felismerte, hogy talán élhetne máshogyan is. Ez a Jézus megszabadíthatná őt a krekktől. Talán ez a Jézus segíthetne neki igazi férfivá válni, és megmentené attól a se nem férfi, se nem nő énjétől, amivel addig azonosult. Gyermekkorától kezdve azzal csúfolták, hogy nőies. Édesanyja próbálta meggyőzni, hogy hagyjon fel a homoszexualitással, – sikertelenül. Számtalanszor cserbenhagyta már az akaratereje. De az a gondolat, hogy Isten erősebb, és őt is meg tudná változtatni belülről, új volt számára. Ricardo rendszeresen hallgatta az istentiszteleteket, és körülbelül egy hónap múlva átadta a szívét az Úrnak.

Megtérése nem volt drámai, még azt sem tudnám megmondani, mikor történt, de valódi belső változással járt! Sosem fogom elfelejteni azt a kedd estét, amikor bemutattuk őt a gyülekezetnek. Ott állt előttünk kicsit szégyellősen, férfiruhában. Szőke tincseit levágatta, és már kezdett nőni eredeti fekete haja. Körömlakkja lekopott. Tudatalatti szokásai lassan eltűntek, ahogy Terry és a többiek tanították őt.
- Ricardo, ne vesd így át egyik lábadat a másikon! Így támaszd meg a bokádat a másik térdeden… Ez viccesnek tűnik, de az alapoknál kellett elindulniuk, és azzal kezdték, hogyan kell egy férfinak ülnie és járnia.

A gyülekezet önkéntelen éljenzésben és dicsőítésben tört ki, amikor meglátták ezt a csodát. Ricardo zavartan állt a morajban, és nem értette, miért tapsol miatta mindenki.
A következő hónapok során Ricardo szellemi élete gyors fejlődésnek indult. Csak három hónapba telt, hogy felvételt nyerjen egy kábítószer elvonó programba. Ennek ellenére komolyan elkötelezte magát Krisztus követésére. A régi elmúlt, és tényleg valami új jött létre. Ricardo egy gödör mélyéről lépett ki a fényre. Charles Spurgeon mondta egyszer, hogy amikor egy ékszerész megmutatja a legszebb gyémántjait, fekete bársony hátteret választ, mert az ékszer igazi ragyogása az ilyen háttér előtt mutatkozik meg a legjobban. Ehhez hasonlóan, Isten legelképesztőbb munkája is ott mutatkozik meg, ahol a dolgok reménytelennek tűnnek. Ahol fájdalom, szenvedés, kétségbeesés van, Jézus ott van. És ott van a helye az Ő népének is, azok között, akik sebezhetőek, akik úgy érzik, senki sem törődik velük. Hol ragyogna jobban Krisztus fénye?

Ricardo később Texasba költözött. Egyik nyáron Dallasban voltam, és összefutottunk. Fantasztikus volt látni, mennyire megváltozott! Felszedett pár kilót, és minden ízében igazi férfi volt. Megöleltem, aztán újabb sokkhatás ért:
- Pásztor, örülnék, ha két hét múlva újra el tudnál jönni. Megnősülök!
- Tessék??? Hirtelen eszembe jutott, milyen volt, amikor először láttam női ruhában.
- Igen. – mondta. Megismerkedtem egy Betty nevű keresztény nővel, és nagyon egymásba szerettünk. Össze fogunk házasodni.
A dolgot bonyolította, hogy Ricardo AIDS-es volt, de megfelelő irányítással és tanácsokkal még családot is sikerült alapítaniuk."

A kép illusztráció. Szöveg: Részlet Jim Cimbala és Dean Merrill-Friss szél, friss tűz című könyvéből

2018. szeptember 12., szerda

Leírhatatlan pillanatok

Most egy olyan dolgot szeretnék megosztani veled, leírni neked, ami valójában leírhatatlan volt számomra. Merész vállalkozás, de azért megpróbálom.

Mivel Isten munkáját igyekszem végezni, ezért próbálom ezt úgy tenni, ahogyan Ő szeretné, beleértve az időbeosztásomat is természetesen. Jelenleg a következő könyvön dolgozom, melyet a szívemre helyezett, és két rendezvény megszervezésén. Így tehát, mint mindenki manapság, én is igen elfoglalt vagyok.

Egy ilyen helyzetben hozta elém Isten a budapesti dicsőítő hetet, amire a szervezőktől még külön meghívást is kaptunk néhányan. Először nem terveztem elmenni a fent megnevezett okok miatt, és azért sem, mert egy ilyen út legalább két napba telik, és nem kevés anyagi befektetésbe. De miután lépten-nyomon elém jött ez a program, hát nem akartam engedetlen lenni a mennyei hívásnak.

A Dicsőítő Hét hétfői és keddi programján vehettem részt, ami azt jelentette, hogy az Európa hajó fedélzetén, és a Gellért-hegyen dicsőítettük Istent, és imádkoztunk Magyarország és Európa szellemi ébredéséért. Képzeld el, ahogy úszik egy hajó a Dunán, át Budapesten, el a Parlament épülete és különböző nevezetességek előtt, hidak alatt, miközben ezer ember dicsőíti Istent, és áldja Magyarországot, kéri az ébredést hazánkra, és egész Európára! A hajó oldalán hatalmas felirat hirdeti: „JÉZUS EURÓPA REMÉNYE”.

Miközben utazunk, szolgálók váltják egymást az emelvényen, és mindannyian tudjuk, hogy mindez, ami most itt történik, sokkal több, mint egy csodálatos látvány vagy pillanat. Ez történelem formálás! Mikor gyermekeink, unokáink Magyarország ébredéséről fognak beszélni, és arról, hogyan indult el minden, bizonyára ezeket a fennkölt és jelentőségteljes pillanatokat is megemlítik majd. Így kiállni egy nemzet közepére, és átvonulni a fővároson Isten dicséretével, mindenképpen jelentőségteljes és lényeges úgy a szellemvilágban, mint a fizikai valóságban.

Mintegy húsz évvel ezelőtt Isten megígérte nekem, hogy ott leszek majd a magyarországi ébredésben az elsők között. Azóta sok minden történt, de ott a hajón eszembe jutott ez az ígérete a Királynak, és meghatódva döbbentem rá, hogy mindez most teljesedik be. Itt vagyok, és én is úszok ezzel a hajóval, ami olyan most, mint egy szellemi jégtörő.

Egy hang szól a szívemhez: „Arra hívtalak el, hogy menj és gyújtsd lángra a száraz helyeket.” ...és a maga megható szelídségével egyenest a szívembe mondja, mintha súgná: „Számítok rád.”

Mint mikor a méltatlanság érzése keveredik a meghatódottsággal, és ez az egész feloldódik a szeretetben, úgy lehetne leírni ezt az élményt. De még ez sem tudja kifejezni igazán azt, ami akkor és ott történt az Európa hajó fedélzetén. Úsztunk az ébredés felé, egy dicsőséges holnapba, harcosokként, úttörőkként, s mintha velünk szálltak volna mindazok imádságai, akik valaha is a történelem folyamán könyörögtek Magyarország ébredéséért.

S most nézd meg ezt a képet!

Másnap a Gellért-hegyen, ahogy egy alkalommal a hátam mögé pillantottam, ez a látvány tárult elém. Lelki szemeim előtt azonban felfegyverzett harcosokat láttam, akik ott álltak fenn a hegyen az élő Istent dicsőítve. Mintha a régmúlt időkből pottyantak volna ide betöltve a hegyoldalt, az oszlopok között állva büszkén és elszántan. Pontosan és határozottan tudják, hogy kinek az oldalán állnak, és bár sokfelől jöttek, mégis készek egyként küzdeni Királyukért.

"Honnan került ide ez a sereg? Hogyan állt fel a semmiből?" -kérdeztem magamban. Eszembe jut egy régi látomásom, melyben a szürke ködből egymás után jöttek elő, jelentek meg az utolsó idők ébredésének harcosai. Igen, semmi kétség... ezek csakis ők lehetnek, és mi vagyunk azok mindannyian, akiknek még nem fogyott el a hitük, akikben nem hígult fel az evangélium, akik nem kényelmesedtek el. Mi vagyunk ez a hihetetlenül csodálatos sereg, ugye?

Még több írás, bátorítás az ébredésről, és a Szent Szellemről ide kattintva érhető el.



Videó összefoglaló a két eseményről:

2018. augusztus 21., kedd

Ami a CfaN, és a Tűz Konferencia mögött van

A CfaN munkásságán keresztül, már eddig is hatalmas tömegeket ért el Isten. Úgy gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy ez a szolgálat egy teljes földrészt átformált. A főként Afrikában folytatott evangelizációs munka nyomán, több mint 60 millió ember döntött Jézus mellett. Ők mind utógondozásra regisztrált személyek. 
Az alapító, Reinhard Bonnke (1940. április 19. Könisberg- ma Kalinyingrád) mindössze 10 éves volt, amikor elfogadta Jézus megváltó munkáját a saját életére nézve. Isten még abban az évben közölte vele, hogy később majd Afrikában kell hirdetnie az örömhírt. Ám amikor próbálta ezt az izgalmas hírt elmondani a körülötte élőknek, senki nem hitt neki! Hat testvér közül ő volt az utolsó előtti, és nem mellesleg, a legelevenebb. Ez egy tökéletes pozíció ahhoz, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mond, és ne vegyék komolyan. De ahogyan Mária a „szívében forgatta”, amit Isten a pásztorok által üzent neki Jézus születéséről (Lukács ev. 2:8-18), ugyanúgy Bonnke is a szívébe zárta, amit az elhívásával kapcsolatban kapott. Mikor mindenki kinevette, gúnyolta amiatt, amiben hitt, neki mégis csak azt dobogta a gyermeki szíve, hogy: „Afrika, Afrika, Afrika!”. 

Olyannyira, hogy ebben kezdett el gondolkodni, így kezdte el tervezni a jövőjét. A fizikai szemeivel még nem látott semmit Afrikával és a feladatával kapcsolatosan, de a lelki szemeivel igenis látta a láthatatlant, és a hitével meg is ragadta azt. Tudod, ha Isten mondott, vagy egyszerűen csak a szívedre helyezett neked is valami lehetetlennek tűnő dolgot, akkor ugyanígy kell hozzáállnod, ha azt szeretnéd, hogy az meg is valósuljon! Először is makacsul ragaszkodnod kell hozzá, hogy Istennel igenis minden lehetséges. Lehet, hogy ezért mindenki kigúnyol, és senki nem fog megérteni téged. De neked nem szabad meghátrálnod, ha valóban csodákat szeretnél átélni, és meg akarod látni, ahogyan a kivitelezhetetlen egyszer csak megtörténik. 


A másik, hogy elkezdesz fizikailag is olyan dolgokat tenni, melyek a hitbeli célod megvalósulását segítik elő. Igen, még akkor is, ha az a cél emberileg nézve képtelenségnek tűnik. Azt mondja a Biblia a Jakab levél 2:17- ben, hogy: „Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.” Lehet, hogy hiszel valamiben, de ha nem teszel semmit annak az ígéretnek a valóra válása érdekében, akkor a hited bizony nem sokat ér, mert elméleti. Vannak pillanatok az életben, amikor egyszerűen csak ki kell lépned a bizonytalanba. Valahogyan így: 

„Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonnal megszólította őket: -Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!- Péter erre azt mondta: -Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen! -Gyere!- felelte Jézus. Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: -Ments meg, Uram!- Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: -Kishitű, miért kételkedtél?” (Máté ev. 14:25-31)

Péter kilépett a csónakból a vízre. Megtehette volna, hogy ottmarad, mint a többi tanítvány, de nem így cselekedett. Ennek köszönhetően olyan csodában, élményben volt része, amilyenben Jézuson és rajta kívül senki másnak! Igen, egy idő után elkezdett süllyedni, mert a körülményekre fordította a figyelmét, és igen, amikor visszaült a hajóba, talán kapott egy-két gúnyos megjegyzést a többiektől. Sőt, az sem biztos, hogy jólesett neki, amit Jézus mondott rá: „kicsinyhitű”. De azt az élményt, azt a megtapasztalást, senki nem vehette el tőle, hogy milyen érzés a vízen járni. Neked is ki kell lépned a bizonytalanba, ha Isten hív! Talán lesznek gúnyolódók, és senki sem fogja érteni mit, miért csinálsz. Sőt, az is lehet, hogy nem teszel majd mindent jól, és hibázni fogsz. Igen, ez mind előfordulhat, ha hitben jársz. De cserébe természetfelettit fogsz átélni. Nemcsak látni fogod, hanem a részese leszel. Megéri, hidd el! Higgy a láthatatlanban, és indulj neki! Reinhard Bonnke is kilépett hittel, hogy valóra válhasson, ami a szívében égett. A benne lángoló elhívás szerint választott iskolát a továbbtanuláshoz, sőt később még feleséget is. Csak olyan lányt volt ugyanis hajlandó feleségül venni, aki kész volt rá, hogy ha eljön az idő, vele menjen Afrikába, és időnként embert próbáló körülmények között éljen. 

Mindent alárendelt Isten vezetésének és a Tőle kapott feladatnak, és kész volt szembemenni az őt meg nem értők népes táborával (tőled is ezt várja az Úr). Isten hamarosan egy újabb üzenettel erősítette meg Bonnke számára, hogy ez az ő útja. Lelki szemei előtt, már egy alkalommal megjelent a vérrel megmosott Afrika képe. Először nem értette, mi akar ez lenni. Talán valami szörnyű háború?- gondolta. De Isten világossá tette számára, hogy az a vér, amit látott, Jézus Krisztus bűnöket eltörlő, megtisztító vére, ami a Golgota keresztjén kifolyt minden emberért, beleértve az afrikai népet is. Szívébe égetett mondata lett, hogy: „Afrika üdvözülni fog. Fokvárostól Kairóig!”. 


Leshoto utcáin egy szál tangóharmonikával kezdte el hirdetni az evangéliumot, és néhány hónap múlva már 50 fős gyülekezete volt. Ezek nem túl nagy számok, de azt mondja Isten a Máté evangéliumának 25. részében: „Aki kevésen hű, azt Isten sokra fogja bízni”. Ez az Ige nemcsak Reinhard Bonnkéra igaz, hanem rád, és rám is. Emlékszem, amikor 2-3 ember volt az életemben, akiknek éveken keresztül hirdettem az evangéliumot, és beszéltem Isten dolgairól. Én ezt akkor hűségesen csináltam, a rossz körülmények ellenére. Nem volt könnyű, és nem mindig tetszett a dolog, de addig tettem, amíg Isten mást nem adott helyette. Jutalomként pedig később egyre több embert bízott rám. Tudom, hogy néha nagyon nehéz a kevésen hűségesnek lennünk! Főleg egy olyan világban, amikor a külsőség és a teljesítmény számít leginkább. 

De kérlek, tarts ki a nehéz időkben! Tarts ki, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd, bár tudod, hogy az Isten által rendelt helyeden vagy! Tarts ki, ha változásokat, eredményeket, sikert és csodákat akarsz látni! Ki kell tartanod, ha győztes életet szeretnél élni! Gondolj úgy ezekre a nehéz időszakokra, mint ahogyan a harcos gondol a kiképzés időszakára: ezek az idők szavatolják azt, hogy ne vessz oda, hanem győztes légy a későbbi csatákban. Hogyan folytatódik Reinhard Bonnke története? Talán magad is tudod, hisz mára szinte az egész világ ismeri a nevét. Egyre több és több embert ért el az örömhírrel, mert mindig figyelt Isten útmutatására, és engedelmes volt. Újabb és újabb ötleteket kapott Istentől az evangélium hirdetésére. Levelező bibliaiskolát indított, melyre több tízezren jelentkeztek. Kerékpáros terjesztőket alkalmazott, akik Bibliákat, énekeskönyveket, és keresztény témájú újságokat forgalmaztak, miközben beszéltek is Istenről az embereknek. Prédikált, és egyre többen megtértek Istenhez. 

Mindez egy olyan helyen történt, melyet azelőtt a misszionáriusok temetőjének neveztek! Az igazi áttörés akkor indult el Bonnke szolgálatában, amikor Isten csodákat kezdett el tenni az összejövetelei alatt. Az emberek a legkülönfélébb betegségekből gyógyultak meg úgy, hogy személyesen nem is imádkozott értük. A vakok egyszer csak elkezdtek látni, a süketek újra hallottak, a kerekesszékkel, vagy mankókkal érkezők azok nélkül mentek haza ugrándozva, és még sok-sok más csodálatos dolog is történt rendezvényein. Miután ezek a helyreállt emberek visszamentek az otthonaikba, és látták a családtagjaik, szomszédaik, ismerőseik, hogy milyen csoda történt velük, a legközelebbi evangelizációra már ők is vágytak elmenni. A következőkre pedig ezek a személyek hívtak még többeket. Ugyanolyan kép kezdett kialakulni Reinhard Bonnke alkalmain, mint amit a már említett Igerészben, az Apostolok Cselekedetei 5. rész 12- 16 versekben olvasunk: 

„Az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között. Mindannyian egy szívvel-lélekkel együtt voltak a Templom területén, a Salamon oszlopcsarnokában. Akik nem hittek Jézusban, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni, de az egész nép nagyra becsülte és dicsérte a hívőket. Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők egyaránt. Az utcára vitték a betegeket, hordágyakra és matracokra fektették őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka essen rájuk. A Jeruzsálem környéki városokból és falvakból is sokan összegyűltek, elhozták a betegeket és a gonosz szellemek miatt szenvedőket, és mindezek meggyógyultak.” 

Egyre többen és többen érkeztek, és egyre távolabbról. Ahol Reinhard Bonnke megjelent hirdetni Jézus Krisztus áldozatát, Isten szeretetét, ott felbolydult a város, és az egész környék. Először csak százak, ezrek jöttek. Ahogy terjedt a csodák híre, már tízezerszám tódultak az emberek, majd később több százezren. Hogy lehet-e ezt még fokozni? Igen, hiszen előfordult olyan eset is, és a mai napokban is megtörténik, hogy egy-egy Bonnke összejövetelen egymilliónál is több ember jelenik meg, akik hallgatni, és átélni szeretnék Isten szeretetét. Mindezen események koordinálására létre kellett hozni egy szervezetet, melynek a neve: „Christ for all Nations” (CfaN) - Krisztust Minden Nemzetnek. Ez a csapat ma is létezik, hirdeti az evangéliumot Afrikában, és a világ több pontján. 

Reinhard Bonnke és a hatalmas afrikai tömeg Abban az időszakban, amikor még „csak” több ezer ember látogatta a CfaN rendezvényeket, Bonnke azt kapta Istentől, hogy szükség van egy tízezer fős sátor megtervezésére és legyártására, amit külsős szakemberek, mérnökök készítettek el. Ahogyan az érdeklődők tábora nőtt, hamarosan már ez is kicsinek bizonyult. Később egy még nagyobb, 34 000 fő befogadására alkalmas hordozható sátrat terveztetett saját gárdájával, és le is gyártották azt. Ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legnagyobb szállítható építményének a tulajdonosai. Igen ám, de ekkora sátrak fuvarozásához és felállításához nagy, és erős munkagépekre van szükség! Mint minden mást, Bonnke ezt is imádságban kérte el, hogy rendelje ki az Úr a szervezet számára. Rövidesen sikerült féláron hozzájutniuk egy kamionparkhoz. 

Darura, különböző haszongépekre, és egy olyan hangtechnikára is szükségük volt, ami képes egy több százezres tömegben mindenkihez ugyanolyan minőségben eljuttatni a szolgáló hangját. Isten mindenről bámulatos módon gondoskodott! Hallva arról, hogy az Úr milyen hatalmas munkát végez Afrikában a CfaN felhasználásával, sokan szívesen támogatták annak erőfeszítéseit. Bonnkét többször hívták személyes találkozóra elnökök, miniszterek, akik látva, hogy Isten mennyire vele munkálkodik, időnként még tanácsot, imádságot is kértek tőle. 110 Gyakran megjelentek rendezvényein is. Reinhard Bonnke és a CfaN szolgálatán keresztül, a mai napig közel hatvanmillió ember fogadta el Jézus Krisztust megváltójának. Ezeket a személyeket mindig regisztrálják, és megszervezik utógondozásukat is. A gyógyulások és egyéb csodák hírére az evangelizációkon résztvevők száma alkalmanként meghaladta az egymillió főt is.

 Mindezeket olvasva eszedbe jut vajon az a tízéves kisfiú, akinek senki nem akarta elhinni, hogy Isten majd Afrikába fogja őt hívni szolgálatra? Képzelj el egymillió embert egyetlen rendezvényen! Képzeld magad elé a világ legnagyobb hordozható sátrát, a kamionparkot, a királyokat, minisztereket, a meggyógyult, megváltozott életű emberek százezreit! Képzeld csak el mindezeket, és tedd fel magadnak a kérdést: „Megéri hinni a lehetetlenben, és szembemenni azokkal, akik nem értenek egyet veled, és nem osztják a látásodat? Megéri mindent egy lapra tenni Istenért?” Bizony meg! Kedves Barátom! Ezzel a történettel is bátorítani szerettelek volna, hogy ne a láthatókra nézz, ha van egy elhívás a szívedben! Ha biztosra tudod, hogy Isten kér, vagy vár tőled valamit, akkor nem szabad azok szavára adnod, akik mást mondanak! Legyenek bármilyen közel hozzád azok az emberek, vagy bármilyen magas beosztásban! Indulj el a megvalósítás felé rendületlenül, és keresd azoknak a társaságát, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint te! 

Nem tudhatod, hogy Isten milyen fontos dolgot tervezett felőled, amíg bele nem állsz az Ő tervébe. Amennyiben úgy döntesz, hogy megteszed a hitbeli lépést, és „kilépsz a vízre”, ahogy Péter is tette, bizony számolnod kell a viharral és a hullámokkal is. De soha nem szabad hagynod, hogy ezek a látható, fizikai körülmények befolyásolják elhatározásodat, hitedet! Ezzel kapcsolatban megosztom veled az egyik kedvenc történetemet a CfaN életéből.

 Fokvárosban történt 1984. május 6-án hajnalban, hogy az imént említett, a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, 34 000 férőhelyes óriássátorra egy jókora szélvihar csapott le. Egy ideig ellenállt a 22 tonnányi üvegszálas anyagból készült ponyva a viharnak, ám hajnali 4 órakor hatalmas reccsenéssel kettészakadt, majd számtalan apróbb darabra hullott. Az eszeveszett szélroham széthordta ezeket a darabokat több mérföldes körzetben, miközben a CfaN munkatársai tehetetlenül, néhányan sírógörcsöt kapva szemlélték mindezt. Öt évnyi megfeszített munka eredménye mindössze öt óra alatt romba dőlt. A vihar elmúltával katasztrófaturisták jelentek meg az épen maradt, több emeletnyi magas fém tartóváznál, a tervezett több napos rendezvény helyszínén. A környező gyülekezetek tagjai, akik nagy reményekkel fogtak össze az evangelizációs hadjárat érdekében, most zokogva térdeltek, és imádkoztak a romok között. A médiában két napig ez volt a fő hír! 


Bonnke szívébe azonban Isten különös békességet adott a történtekkel, és a jövővel kapcsolatban is. Ezt a békességet próbálta átadni kétségbeesett munkatársainak is. A tragikus eseményeket követő válságtanácskozáson, az egyik pásztor felesége a következő üzenetet kapta Istentől: „Az Én dicsőségem lesz az a sátor, ami betakarja az embereket, és népem dicsérete tartja majd azt oszlopként!”. Ennek alapján a fokvárosi evangelizációs vezetőség elhatározta, hogy a tervezett módon tovább folytatják a munkát. Ehhez valóságos csodára volt szükség, hiszen Fokvárosban a május mindig egy esős időszak! Ponyva híján a szabad ég alatt kellett elhelyezniük a padokat, és minden szükséges elektronikus eszközt. Igen sokan imádkoztak hát a kedvező időjárásért erre az időre. Közben a CfaN irodájába özönleni kezdtek az együttérzésről, bátorításokról szóló levelek, üzenetek, de bizony olyanok is akadtak, akik ítélkezésre, nyelvük köszörülésére használták fel ezt a sajnálatos eseményt. 

Ugyanakkor Isten láthatóan odaállt a tervek mellé, hiszen a három hét alatt, amíg a rendezvény tartott, egyszer sem esett az eső, az egyébként legcsapadékosabb hónapban! A helyiek ezt a jelenséget indián nyárnak nevezték el. A ponyva szétszakadása miatt a médiának köszönhetően, minden család a CfaN-ről, és a tervezett evangelizációról beszélt. A szanaszét repült sátordarabokat összeszedték a gyűjtők és a hívők. Ezután elvitték beteg embertársaikhoz, majd rájuk tették azokat, ők pedig meggyógyultak. De ez még nem volt minden: a rendezvény első estéjére 25 000 ember érkezett. A harmadik napra a jelenlévők száma már meghaladta volna a világ legnagyobb hordozható sátrának befogadóképességét, ha lett volna rajta ponyva, hiszen 40 000 ember volt jelen az összejövetelen. A második hét végén, vasárnap már 60 ezren voltak, a rendezvény utolsó estéjére pedig 75 000 érdeklődő jött el. Ha állt volna a sátor, a maga monumentális befogadóképességével sem lett volna elég méretes ahhoz, hogy ez a több tízezres tömeg beférjen. Mindez Fokváros egyik legrettegettebb környékén, a „Valhalla körzetben” történt, ahová igen sokan be sem mertek menni az elhatalmasodott bűnözés miatt. Felfoghatatlanul nagy csodának számított, hogy az evangelizáció sorozat három hete alatt egyetlen bűnesetet sem regisztrált a rendőrség! 

A rendőrök kíváncsian mentek ki a helyszínre, hogy lássák mi is történik ott valójában. Legnagyobb megdöbbenésükre a bűnözők egymás után tértek meg, és puskáikat, késeiket, egyéb fegyvereiket, sőt a lopott tárgyakat is a színpadra tették, ezzel is jelezve döntésük súlyát! A megtértek száma a három hét alatt elérte a 29 000 főt. Miután mindez véget ért, a helyi pásztorok több hétig merítették be az embereket. Bizony nagyon rosszul és tetemes veszteségekkel indult ez a rendezvénysorozat. A több százezer dolláros sátorponyva tönkrement. Sokan csalódtak, rengetegen sírtak. Számos ember gúnyolta azokat, akik bele mertek fogni ilyen hatalmas projektbe, és ujjal mutogattak rájuk. Amikor kilépünk a vízre, a bizonytalanra, az ingoványosra, akkor fel kell készülnünk a váratlan helyzetekre. Még ha a Mindenható Istenben bízunk is, és tudjuk, hogy Ő küld minket ide, vagy oda, megbíz ezzel, vagy azzal a feladattal, érdemes számítanunk a nem várt történésekre. Az Ézsaiás 55. részének 8-9-es versében azt mondja Isten: „Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim!- mondja az Örökkévaló. -Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.” 

Mi szépen eltervezzük, hogy hogyan fognak majd lezajlani a programjaink: egy-egy ifjúsági óra, imaóra, istentisztelet, esetleg egy nagyobb evangelizáció. Ha letesszük Isten kezébe, és Neki csináljuk az egészet, akkor hagynunk kell, hogy tényleg Ő legyen a főnök! Lehetséges, hogy mások nevetni fognak rajtunk, vagy ujjal mutogatnak ránk, ezen ne lepődjünk meg. De az eredmény talán mindenkit megszégyenít majd, és magasan az elvárásaink felett szárnyal. Természetesen csak azért történhet így, mert mindent Istenre mertünk hagyni, és nem a magunkénak tekintettük a dolgokat. Szeretnél csodákat látni és megélni a szolgálatod során? 

A válaszod nagy valószínűséggel az, hogy: „Igen, már olyan régóta várok erre! Nem is tudom hány éve imádkozom azért, hogy Isten még nagyobb erővel használjon engem, jelek és csodák történjenek a szolgálataim nyomán. Szeretném, ha azoknak az embereknek az élete, akik felé hirdetem az Igét, vagy akikért imádkozom, valóban megváltozzon! A szívem legnagyobb vágya ez, de valahogyan nem akar történni semmi erőteljes.” Talán itt az ideje másként csinálni valamit, talán itt az ideje felrúgni az eddigi megszokásokat, és Istenre hagyni a főszerepet. Nem csak meghívni Őt egy-egy összejövetelre, hanem átadni Neki mindent! Lehet, hogy a ponyva szét fog szakadni, és először veszteségek látszódnak csak. Talán többen neheztelni fognak rád, mert ki merted rázni őket a tradícióikból, és ami a legszomorúbb, még az is lehetséges, hogy egyesek hátat fognak fordítani neked, vagy a gyülekezetnek. Sajnos ezek az emberek sokszor nem Istent, hanem inkább a rutinjaikat követik. Az Úrnak pedig olyan emberekre van szüksége, akik rugalmasak és a váratlan helyzetekben is készek rendelkezésére állni. Te milyen ember vagy? Mi lenne, ha a megszokott vasárnapi (vagy szombati) istentisztelet egyszer csak fordítva történne? 

Vagy ha mondjuk egyszer nem lenne szavalat, esetleg kétszer olyan hosszú lenne a dicsőítés? Te mit szólnál, ha az történne a gyülekezetben, amit Isten szeretne, és esetleg felborulna az addigi rend? A megújuláshoz rugalmas hívőkre van szükség! Mennyire szeretnél ébredést Magyarországon? Annyira, hogy a gyülekezeti hagyományokat is képes lennél feláldozni érte, ha muszáj? Képzeld csak el, milyen mértékben módosította az apostolok megszokott összejöveteli rendjét, amikor pünkösdkor leszállt a Szent Szellem, Péter kiállt a tömeg elé prédikálni, és megtért több mint 3000 ember! Mit csináltak hirtelen azzal a sok megtérővel? Hogyan lelki gondozták, látogatták őket? Hogyan osztották be, hogy ki, mikor, hová menjen szolgálni? Azelőtt ilyen problémájuk nem akadt, de most hirtelen minden megváltozott. Hirtelen, egyik napról a másikra. 

Készülj fel, Kedves Barátom! Készülj fel, magyar Eklézsia, mert az áradat minden eddigi programtervet, istentiszteleti rutint fel fog borítani! Aki megrögzötten ragaszkodni fog a saját elképzeléseihez és terveihez, lehet, hogy ki fog maradni az ébredésből. Az új megtérők özöne olyan helyekre fog vágyni, ahol élet van, nem pedig vallási szokások!

Részlet "Az Élő Tűz mindent megváltoztat" című könyvből.

2018. június 20., szerda

Tűz Konferencia 2018 - Neked is szól!

Ebben a bejegyzésben most minden fontos információt igyekszek megosztani Veletek az augusztus 24-26-ig tartó Tűz Konferenciával kapcsolatban, melyet a Christ For All Nations (CfaN) szervez hazánkban. A magyarországi szervezőbizottság több egyház, közösség, missziós szervezet példátlan összefogásával hónapok óta nem csak azon dolgozik, hogy ha eljön az ideje, megteljen majd a Papp László Aréna, hanem azon is, hogy Isten szelleme minél több ember életét megérintse, megváltoztassa, megmentse a rendezvény alkalmával.

Az aréna 12.500 férőhelyes, és hisszük, hogy Isten meg fogja tölteni szomjas szívű emberekkel. Sokan vagyunk, akik ébredést szeretnénk látni Magyarországon! Ehhez az ébredéshez pedig össze kell fognunk, félretéve minden ellenérzést, teológiai különbséget! Ez a rendezvény egy különleges összefogás keretében fog megvalósulni. Te vajon félre tudsz tenni minden akadályozó tényezőt, hogy részese lehess a csodának?


Bár Reinhard Bonnke alapította a CfaN-t, de ő maga, koránál fogva sajnos nem lesz jelen ezen a programon, hiszen a stafétát hivatalosan is átadta utódjának, Daniel Kolendának. Kolenda lesz hát a fő szolgáló az augusztus 24-26-ig tartó hétvégén, Todd White-al, Ben Fitzgerald-al, és az alábbi szórólapon látható munkatársakkal. 

Pénteken, szombaton és vasárnap napközben lesznek a hívőknek szóló, bátorító, inspiráló Tűz Konferencia összejövetelek, melyekre  támogatói jegyeket lehet venni a színpadhoz legközelebb eső szektorokba 9950 Ft-os áron, és normál belépőjegyeket 6950 Ft-ért. A megvásárolt jegyek egy adott helyre szólnak az arénában a rendezvény teljes időtartamára, egész hétvégére. Erre a mondatra kattintva megtekintheted mely ülőhelyek vannak már elfoglalva, és a fennmaradó helyekre jegyet is vásárolhatsz magadnak.


Többen kérdezték tőlem, hogy miért ilyen drágák a jegyek, mikor a Biblia azt mondja, hogy ingyen kaptuk, és ingyen adjuk az evangéliumot. Ez természetesen igaz, nem vitatható. Ha az utcán járunk-kelünk, teljesen egyértelmű, hogy ezért nem kérünk pénzt. De ha ezt egy több millió forint bérleti díjat kérő épületben tesszük, vagy például kinyomtatjuk több ezer példányban, akkor mind az adott épület üzemeltetője, mind pedig a nyomda felé fizetési kötelezettségünk keletkezik, melyet akkor is teljesítenünk kell, ha történetesen az evangéliumot hirdetjük ezek által. Ezért kell bizonyos keresztény témájú dolgokért pénzt adnunk. Megnyugtatásul közölném továbbá, hogy az esti evangelizációkra a belépés ingyenes, hiszen szeretnénk, hogy minél több nem hívő ember eljöjjön, és Isten útjára lépjen. 

Néhány perces kedvcsináló a rendezvényhez:

Annyira szeretnénk ezt, és annyira készülünk rá, hogy a tervek szerint mintegy fél millió szórólap készül majd az esti evangelizációkra, mely körülbelül három kamiont fog megtölteni. Több száz, több ezer ember fogja eljuttatni ezeket mindazokhoz, akiket szeretettel várunk Isten trónjához. Sok ezer embert megmozgató és felrázó hétvége van készülőben! Téged is várunk szeretettel, akár résztvevőként, akár segítőként. Még több információt kaphatsz a jegyárakról, a szolgálókról, a közlekedésről, ha végiggörgeted ezt az oldalt: CfaN Magyarország

Ha valaki szeretné támogatni a rendezvényt, az alábbi számlaszámon ezt megteheti:
OTP 11714051-21452354
CHRIST FOR ALL NATIONS CAMP. OFFICE


A szervezőbizottság nevében téged és ismerőseidet is nagy szeretettel hívjuk ezzel a kis videóval, az augusztusi rendezvényre:

Az esemény facebook oldalát a legfrissebb információkkal itt találod.

2018. június 8., péntek

Egy valóra vált álom

Időnként előfordul, hogy felébredek az éjszaka közepén, és elindulok a város szélére a sötétben, hogy kicsit kettesben legyek Alkotómmal.
Így történt ez ma éjjel is. A különbség csak az volt, hogy amint elértem az egyik kedvenc helyemre, és körülölelt a sötétség, a horizonton szinte minden irányból villámlásokat láttam. Érdekes volt, hogy dörgést nem igen lehetett hallani, de a villanások szinte folyamatosak voltak. Az égbolt éjfekete volt, és itt-ott csillagok is látszottak, mely arra utalt, hogy felhők nincsenek felettem, nem takarják el az apró fénypontokat. Én a nyílt terepen sétáltam Isten arcát, szavát, rezdülését keresve, figyelve. 


Néha a távolban táncoló villámokról elfelejtkeztem, néha pedig gyönyörködtem bennük. Ilyenkor szinte mindig eszembe jut egy évekkel ezelőtti kérésem Isten felé, mely így szólt: 
- Uram, egyszer majd ha megengeded, hogy közelről lássak egy villámot, tudom hogy ijesztő lesz, de nekem mégis az fog eszembe jutni róla, hogy mennyire szeretsz engem, mert nagyon örülnék egy ilyen élménynek.
Tudom, hogy ez sokaknak furcsán hangzik, mert általában erre nem szoktak vágyni az emberek, de aki közelebbről ismer engem, az tudja, hogy mivel a természet közelében nőttem fel, másként is viszonyulok hozzá, mint sokan körülöttem. 

Körülbelül egy órája lehettem ott, mikor a sötétség lassan elkezdett hajnali derengésbe váltani, és ekkor derült ki számomra, hogy bizony a viharfelhők épp a fejem fölött vannak. Sőt, egy különlegesen világító felhő volt felettem. Én a nyílt terepen állok, felettem igen alacsonyan mozgó, furcsán világító felhővel, körülöttem pedig villámok cikáznak. Egy különleges feszültséget éreztem a levegőben, és ez volt az a pillanat, amikor el kellett döntenem, hogy gyorsan elillanok, vagy várom a csodámat. Maradtam hát.

Nem volt időm sokat gondolkodni, mert megérkezett. Ezt szaknyelven felhő-felhő villámnak hívják, mely nem csap bele a földbe, hanem a felhők között megy végbe. Egy durranás és egy villanás... vagy fordítva. Nem tudom, csak azt, hogy a hangra még a nyakam is behúztam, de akkor is tetszett! Nagyon tetszett, és igen, valóban Isten szeretetére emlékeztetett. Hogy vigyázott rám, amikor megmutatta nekem ezt a hatalmas erőt, mely egyetlen pillanat alatt porrá zúzhatna. Mintha a tenyerébe fogott volna, és azt mondta volna:
- Nézd, ezt neked csinálom.
Aztaaaaa, Uram, ez nagyon király volt!

...és mit mond egy valamirevaló gyerek ilyenkor?
- Mégegyszeeeer légyszí! 
Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb álmai, melyek mások számára furcsának tűnhetnek. Én hálás vagyok, hogy ma hajnalban Apukám tenyeréről szemlélhettem, ahogyan az én egyik álmom  igen nagy robajjal valósággá válik.

2018. április 29., vasárnap

Részese lehetsz ennek a megható történetnek


Áldja az Úr kedves Tamás! Hálás szívvel köszönöm Önnek a mai napon megosztott áldásos üzenetét! Hiszem, hogy ezt az Úr helyezte az Ön szívébe. 4. stádiumos rákos beteg vagyok, és amióta kicsit rosszabb állapotba kerültem, sokat fekszem a fájdalmaim miatt, és gyülekezetbe sem tudok emiatt elmenni. Ez hatalmas fájdalmat okozott a szívembe. Volt olyan érzésem is, hogy elhagyott az Úr. Nincs már személyes kapcsolatom Istennel. Imádkoztam, hogy adjon az Úr valami jelet, kijelentést, hogy Ő szeret engem most is és velem van örökké. Amikor meghallottam a mai üzenetet, tudtam, ez nekem is szól. Csak sírni tudok a boldogságtól és örömtől, hogy az én drága Istenem örökké szeret engem, és bármilyen fájdalmaim is legyenek jelen pillanatban, Ő a legcsodálatosabb, legszeretetteljesebb Atya a világon!

Isten szeretete átölelt ebben az üzenetben. Úgy érzem, betöltötte ismét a szívem közepét ez a szeretet, ami örökkévaló. Erre vártam pár hónapja, erre a mennyei szeretetre, ami csak az Úrtól való. Köszönöm Önnek, hogy elhozta nekem ezt a csodálatos üzenetet! Isten minden áldása legyen Önön, hogy ilyen szerény alázattal, Isten kegyelme által elhozza nekünk ezeket a csodálatos ígéreteket. Köszönöm a munkáját! Hatalmas áldás a munkája és szolgálata!

2016 márciusában voltam először a … gyülekezetben, akkora már másodszor jött vissza a rák, áttétekkel a csontokba és nyirokba. Kb. 1 éve, amióta szednem kell egy hormongyógyszert, azóta kezdődtek a fájdalmak, de most januártól már nagyon elviselhetetlenné váltak. Kapok morfiumtapaszt is, igaz a leggyengébbet, de sokszor kell még plusz fájdalomcsillapítót is használnom. A helyi gyülekezetben, ahová mindig jártam csütörtök és pénteki napon, imádkoznak értem. De nagyon nehéz számomra az, hogy nem tudok részt venni az alkalmakon. 

Amióta hallottam az Ön üzenetét, olyan érzésem van, hogy teljesen belém hatol, a szívemig mindez, és mintha jobban is érezném magamat. Erősebbnek érzem magam, és a fájdalmaim is lecsökkentek. Köszönöm Önöknek, ha imádkoznak értem, és megköszönöm az imát amit értem mondanak el. Várok még Öntől sok ilyen csodálatos üzenetet, mert ezek beszállnak az emberi szívbe, és egy pillanat alatt változásokat hoznak létre, amiben hatalmas kegyelem van!!! Bármikor meghallgatom az üzenetét, csak sírok. De ez a sírás az Úrnak szól, mert érzem a megfoghatatlan, örök szeretetét! Érzem égni a szívemben Isten szeretetét, ennél több nem kell nekem! A leggazdagabb ember vagyok ma!



Az közzétett üzenetet, a fenti videó kapcsán kaptam. Ha teheted, te is imádkozz az üzenet írójának, Magdikának a gyógyulásáért és részese lehetsz egy csodának!

2018. április 11., szerda

A kundalini hazugság megrabol!



Ahogyan Isten Szelleme egyre inkább mozdul Magyarországon, annál inkább találkozunk olyan jelenségekkel, melyek az Ő megnyilvánulásai, manifesztációi. A Bibliában többször olvasunk olyan helyzetekről, amikor emberek találkoztak Isten jelenlétével, és erre a testük különféle módon reagált. 

Földre estek, révületbe estek, részegnek tűntek, idegen nyelveken kezdtek beszélni, összevisszaság és zűrzavar keletkezett körülöttük. Néhány Igehely, mely ezeket alátámasztja: 
Apostolok Cselekedetei 2:11-13
Jelenések könyve 1:17
Apostolok Cselekedetei 2:2-4
Sámuel első könyve 19:22-24

Amint a Szent Szellem egyre nagyobb erővel, és egyre több helyen mozdul hazánkban, úgy erősödik azoknak a hangja, akik az emberi (farizeusi) rendet részesítik előnyben Isten erejével kapcsolatban. Róluk is írja a Biblia a 2Timóteus 3-ban, hogy: "megtartják ugyan a vallásosság külső látszatát, de a valódi istenfélelem erejét elutasítják", és még hozzáteszi azt is, hogy jobb az ilyenektől távol maradni. Nem vitatkozni velük, győzködni őket, hanem távol maradni tőlük. Az alábbi kép nagyon jól elmondja az ezzel kapcsolatos igazságot:


Egyesek azt állítják, hogy az a transzállapot, és annak manifesztációi, melyek a kundalini jóga kapcsán keletkeznek az azt gyakorlókban, ugyanaz, mint amit azok mutatnak, akiket a Szent Szellem megérint. Akik ezt hirdetik, tudniuk kellene, hogy nem Isten a nagy utánzó, hanem a Sátán! Hiszen gondoljunk csak arra, amikor a fáraó varázslói elkezdték utánozni az isteni csodákat, melyeket Mózes által tett. Mózes második könyvének 7-8. részében olvashatunk arról, hogy ők is kígyóvá változtattak egy botot, majd vissza. Ezután ők is vérré változtatták a vizet, és a békák özönét is ugyanúgy elő tudták hívni, mint Mózes. Ki az utánzó? Isten vagy az ördög? 

Hogy miért utánozza a Szent Szelem munkáját? Azért, hogy hiteltelenné tegye, elbátortalanítva ezzel az embereket, nehogy nyitottak legyenek Isten ajándékára. Sok helyen ugyanis azt olvassuk, hogy a Szent Szellem egy ajándék számunkra Istentől. Akik azt hirdetik, hogy minden ilyen jellegű manifesztáció a kundalini szellemiségből származik, azok maguk választják el az embereket Isten ajándékától. Akik ezt mondják, az emberi rendet részesítik előnyben a Szent Szellemnek adott szabadsággal szemben.

Az alábbi videót nézve láthatunk hasonlóságot a mozdulatokban, ami számomra azt mutatja, hogy mindkét esetben megnyilvánulnak démonok. A kundalini esetében azért, mert az emberek átadják magukat ennek a szellemiségnek, a Szent Szellem esetében pedig azért, mert Isten jelenlétében is megnyilvánulnak a gonosz szellemek, hisz nem tudják elviselni a szentség jelenlétét. A gadarai megszállott esetében is (Márk 5) ez történt, és akkor is, amikor egy megszállott fiút szabadított meg Jézus (Máté 17). 


Igen, ahol Isten szentsége és ereje nagyobb mértékben jelen van, ott meg fognak nyilvánulni az emberekben lévő gonosz szellemek. Egyszerűen nem tudják elviselni az Úr jelenlétét, dicsőségét! Ezek a megnyilvánulások hasonlíthatnak bármilyen más vallás, vagy gyakorlat démonikus megnyilvánulásaihoz, hiszen ugyanúgy gonosz szellemek okozzák azokat. De amint azt említettem az előzőekben, lehetnek a Szent Szellemnek az emberi testre gyakorolt hatásai is, melyek abból fakadnak, hogy a világot megalkotó hatalmas és mindenható Isten ereje hozzáér egy porszem alkotáshoz, emberi testhez, mely ezt képtelen minden látható jel, vagy megnyilvánulás nélkül elviselni.

HA SZERETNÉD SOKKAL JOBBAN MEGISMERNI A SZENT SZELLEM SZEMÉLYÉT, AKKOR KATTINTS IDE!

Azok, akik az emberi rendet részesítik előnyben Isten szabadságával szemben, soha nem fogják elnézni, ha egy ébredési összejövetelen felborul a megszokott rend! Az emberek sírnak vagy nevetnek, a földre esnek, vagy ki tudja mit csinálnak... a lényeg, hogy Isten neve dicsőüljön meg, ha egy beteg ilyenkor meggyógyul, vagy valaki megszabadul egy több évtizedes megkötözöttségből, esetleg megújul Isten iránti lelkesedése, szenvedélye stb. Ezeket a csodákat ha az ördög teszi, akkor bizony meghasonlik önmagával, amiről olvashatunk a Lukács evangéliumának 11:14-20-as verseiben. 

A lényeg az, hogy személyesen Neked kell eldöntened, elfogadod-e Isten ajándékát vagy nem, és azt is, hogy az emberi, vallásos rend, emberek véleményei, vagy a Szent Szellem szabadsága fontosabb számodra!

HA SZERETNÉL SOK IGAZ TÖRTÉNETRŐL, CSODÁRÓL OLVASNI, AKKOR KATTINTS IDE!